soproni Tudós Szövetség


1604. jún.12-én Lackner, az új bíró bejelenti a tanácsnak, hogy ő a soproni tanult emberekből literatus társaságot alapít, kéri a megerősítést. Az öreg szenátorok összenéztek. Az idő éppen nem volt kedvező, Básta Erdélyben, Barbiano Kassán hallatlan dolgokat művelt, Bocskay hadúinak fegyverzaja már ide hallatszott. Ilyenkor pedig hallgatni szoktak a múzsák. De mivel Lackner a tanácsot is meghívta kedves feleségeikkel együtt a piaci fényes házába az alakuló gyűlés után tartandó vacsorára, azért elég kedvező volt a tanácsvégzés: "Ein ehrsamer Rath bedankt sich für sich und ihre Hausfrauen der Würdigung und Ladschaft mit Vermelden, wer Lust dazu hab, werde sich wolh einzustellen wissen". Jártak ők már predikációt hallgatni is Lacknerhoz, miért ne mennének el most, mikor vacsoráról van szó s fölibe még verseket, prózát és muzsikát is hallgathatnak. Bocskay még nincs a városkapu előtt.

Így alakult meg Sopronban az első kultúregyesület 1604-ben. Foedus Studiosorum, Studentenbund volt a neve. A studiosus és studens itt tágabb értelemben veendő. Nem diák-önképzőkör volt ez, nem is tudományos akadémia, hanem legközelebb állott Lackner alkotása a humanisták szabadabb társulataihoz, amilyent látott ő olasz földön s a milyent alapított Celtis Kondrád Bécsben és Budán Sodalitas Literaria Danubiana néven. Eldeklamálták ezekben egyháziak és világiak egy-két verset, felolvastak néhány fellengző üdvözlő levelet vagy valamely jó könyvet. De azután terített asztal és teli pohár várta a vendégkoszorút. Lackner ezt a dolgát is komolyabban vette. Alapszabályokat készített s célul tűzte ki a könyvek és személyes érintkezés útján való művelődést, a baráti érzelmek ápolását s e mellett a szegények s különösen a külföldi egyetemre utazó tanulók segélyezését. A társaság belépti és évdíjakból, önkéntes adományokból és hagyományokból vagyont gyűjtött. Maga Lackner mutatott jó példát, midőn a Greisser hegyen levő szőlőjét, 20 tallért és egy ezüst poharat adott már 1604-ben a szövetségnek. A tagok csak literati vel studiosi et nobiles (tanult és nemes emberek) lehettek. De a tanácsbelieket (iparost, gazdapolgárt) felvették, ha nemesek nem voltak is. Újítás volt, hogy nők is tagjai lehettek a szövetségnek. Belépti díjúl 1, 2 sőt 3 aranyat is fizettek. Minden tag beléptekor egy értékes könyvet tartozott adni, így gyűjtötték a könyvtárt. Az évi gyűlés és vacsora pünkösd napján az elnök házában volt, melyen a nők is megjelentek. Itt a magasságos isten tiszteletére karének és hangszeres zene (stille Musik) is volt. S a költők koszorúzása, e régi szokás szerint itt is évenként egy-egy tagot megkoszorúztak, "corona vernali, mit einem Budeskränzlein" tüntettek ki. Az elnök mellett a jegyző és négy szenior segédkezett. A könyvekről pontos jegyzéket vezettek, a jóltevőket piros tintával írták be. Pecsétjükön két összefogódzó kéz és egy könyv, a tudomány jelképe volt. Külön segélyezték azokat az ifjakat, akik valamely egyetemi grádus elnyerése céljából tanulnak külföldön. Lackner még azt is kikötötte, hogy halála után az ő elnöki tisztségét az örökölje, akinek doktori grádusa lesz. Utána Artner Vilmos polgármester volt ismét doktor. Vajon Lackner nagyratörő álmai között ott volt-e az is, hogy szülővárosában három évszázad múlva egyetemi fakultás és főiskola lesz, melyek doktori grádust adhatnak.

Szép volt a gondolat, a terv, az alapítás, de ily nehéz háborús világban, Bocskay, Bethlen, Rákóczy korában fenn lehet-e tartani? Lackner erős keze fenntartotta, ez az alkotása túléli őt.